Mesélek egy kicsit Londonról még amíg friss az emlék. Jó?
Szóval elképesztő hely, igazán nem is találok szavakat rá. Az a sokféle ember a világ minden pontjáról...imádtam, hogy a metrón beültem egy burnuszos arab lány és egy fekete fiú közé. Nem volt semmi érzés.
Az emberek kedvesek és nagyon készsegesek, segítenek ha eltévedtél, ha alig értik amit karattyolsz a nyelvükön akkor is, elmondják 100-szor is ha kell, hogy merre menj és türelmesek. Hát hiába a jóléti társadalom már csak ilyen. Ha nem kell minden nap rettegned, hogy megcsinálod-e azt a hónapot valahogy vagy hogy miből fogod a számláidat fizetni vagy enni akkor marad energiád és időd kedvesnek, nyitottnak és türelmesnek lenned.
A piros, emeletes busszal mentünk be a Picadilli Circus-ig, onnan elsétáltunk a színházig. Volt egy kis dugó, de állítólag egy tagesh gescheft (ha jól írom:))
Egy kis ízelítő:
The Lion King West End Show Trailer: http://youtu.be/3FwkGDEOTwM
Nem is tudtam, hogy a Marks and Spencer-nek ilyen boltja is van. Muszáj volt vennem ott kaját, egy kézfertőtlenítőt és egy krémet. Annyira velem akartak jönni, én csak beleegyeztem. Egye fene hazajöhetnek velem.
See you soon...








